Július 27. és augusztus 5. között ismét Debrőd adott otthont a Rovás Alkotóközösség Nemzetközi Nyári Szabadegyetemének. A tíznapos művésztelep idén is az „Értjük egymást – Rozumieme si – Rozumiemy się – Розуміємо – We understand each other” mottó jegyében zajlott, és több országból érkező alkotókat, oktatókat, fiatal művészeket, valamint a művészet iránt érdeklődőket hozott össze a Bódva-völgyében.
A Debrődi Művésztelep nem egyszerű tábor volt: alkotómunka, műhelyfoglalkozás, nemzetközi találkozó, kulturális párbeszéd és közösségi együttlét egyszerre. A résztvevők napközben szabadon alkottak, esténként pedig portfólióbemutatókon, beszélgetéseken, zenés programokon és közös eseményeken vettek részt.
A tábor záróeseménye a debrődi kultúrházban megtartott kiállítás volt, ahol bemutatták azokat az alkotásokat, amelyek a művésztelep napjai alatt születtek. A finisszázs egyben összegzése is volt annak, hogyan találkozott a nemzetközi művészeti közeg egy kis Bódva-völgyi településen.
A tábor különlegessége, hogy Debrőd néhány napra valódi nemzetközi alkotótérré vált. Az idei művésztelepen mintegy 45 résztvevővel számoltak, a művészek pedig több országból érkeztek a faluba.
Gergely Papp Adrianna, Debrőd polgármestere szerint a falu és a Rovás kapcsolata nem új keletű.
„Debrődnek egyébként is elég szoros kapcsolata van a Rovással, hiszen én magam is aktív tagja vagyok a szervezetnek. A falu adottságai, a gyönyörű táj és a nyugalom mind idecsalogatják azokat a művészeket, akik elsősorban nyugodt körülmények között szeretnének alkotni” – mondta portálunknak a polgármester.
Hozzátette, a művésztelep erejét jól mutatja, hogy aki egyszer már járt Debrődön, az gyakran vissza is tér.
„A legjobb az egészben, hogy aki itt már egyszer járt, az újra visszajön. Most körülbelül 45 fős létszámmal számoltunk, és sokan szájhagyomány útján érkeznek ide. Külföldről nagyon sok lengyel festőművész jött, köztük akadémikusok és egyetemi professzorok is. Volt résztvevő Irakból, voltak tatár nemzetiségű alkotók, érkeztek művészek Magyarországról és Csehországból is” – fogalmazott.
A polgármester szerint a tábor nemcsak a művészeknek fontos, hanem Debrőd lakóinak is.
„Úgy látom, hogy a falu népe is szereti ezt a nyüzsgést. Most tíznapos volt a tábor, korábban egyhetes táborokat szerveztünk, néha évente kétszer is. A helyiek mindig kérdezik, mikor lesz idén a Rovás-tábor, és sokan be is kapcsolódnak, itt vannak velünk” – tette hozzá Gergely Papp Adrianna.
Kovács Ágnes, a MaJel Rovás Központ igazgatója szerint az idei év annyiban eltért a korábbiaktól, hogy most kevesebb helyszínen tudtak tábort szervezni.
„Általában minden évben három tábort szoktunk megtartani, idén viszont csak kettő volt: Tihany és Debrőd. Mindegyiknek a gyűjtőneve az, hogy Értjük egymást. Ehhez társulnak a különböző nyelvek: a szlovák, a lengyel, az ukrán, a román és az angol is, hiszen bővült a résztvevők köre ezekkel a nemzetekkel is” – mondta.
A mottó szerinte nem pusztán formai elem, hanem a tábor lényege.
„Ez a lényege a táboroknak, hogy itt tényleg megértik egymást az emberek mindenféle szempontból. Ez továbbra is Rovásos alkotótábor, de a résztvevők között sok olyan külföldi is van, aki nem kötődik közvetlenül a magyarsághoz. Ugyanakkor többen évek óta visszajárnak, és már beavatódnak a magyar kultúrkörbe” – fogalmazott Kovács Ágnes.
Mint mondta, a külföldi művészek számára gyakran különleges élmény, hogy a Kárpát-medence különböző pontjain ugyanazzal a magyar kulturális közeggel találkoznak.
„Elvittük őket Erdélybe is, és számukra az volt a fenomenális, hogy ezer kilométerrel arrébb még mindig magyarul beszélünk. Ezt nekik el kell magyarázni, hogy miért van így, és akkor előkerül a magyar történelem is. Már csak ennél fogva is valahol beavatottá válnak a magyar kultúrkör szempontjából” – tette hozzá.
A főszervező szerint az utánpótlással nincs gond, sőt, az érdeklődés nagyobb, mint amit jelenleg ki tudnak szolgálni.
„Nagyon is van utánpótlás, sőt, ez a tábor kevés is. Tavaly két debrődi tábort kellett tartanunk, akkora volt az érdeklődés. Idén kevesebb támogatás állt rendelkezésre, ezért csak Tihany és Debrőd valósult meg. Helyszűke miatt rengeteg embert kellett elutasítani. Nagyon híre ment ezeknek a táboroknak, és szerintem ez magáért beszél” – mondta.
Kovács Ágnes szerint a tábor egyik legnagyobb vonzereje a szabadság.
„Nincsenek megkötések. Az egyetlen kötelező elem az esti portfólióbemutató vagy prezentáció. Egyébként mindenki szabadon alkothat éjjel-nappal, de este nyolckor mindenkinek jelenése van a teremben, és minden este más mutatkozik be” – magyarázta.
A művésztelep visszatérő résztvevői között volt Gerardus Varga, Hollandiából származó, ma Szegeden élő festőművész is, aki saját bevallása szerint már többször járt Debrődön.
„Már nem is számolom pontosan, talán ötödik, hatodik vagy hetedik alkalommal vagyok itt” – mondta portálunknak.
Gerardus Varga 65 évig Hollandiában élt, az elmúlt tíz évben azonban Magyarországon, Szegeden lakik. Mint fogalmazott, számára az alkotás személyes gyökérkeresés is.
„Hollandiában születtem, de az édesapám Budapesten született, a nagyapám pedig Érdről származott. A gyökereim részben Magyarországhoz, részben Hollandiához kötnek. Régóta vágytam arra, hogy a történelmi Magyarország különböző részein fessek: Felvidéken, Délvidéken, Erdélyben, Kárpátalján, Szlovéniában, Horvátországban és Ausztriában is. Ez a kívánságom még nem teljesen teljesült, de már közel vagyok hozzá” – mesélte.
Arra a kérdésre, mit jelent számára Felvidék és ez a térség, azt mondta: sok a közös pont, még akkor is, ha minden régiónak saját hangulata van.
„Vegyes érzések vannak bennem, de nagyon sok a közös is. Mindenhol ott van a magyar nyelv, a kultúra, a hagyomány. A nyelvben néha hallani a különbségeket, például Felvidéken vagy Délvidéken, de az emberek mindenhol kedvesek. Az ételek fantasztikusak, az italok pedig még jobbak” – fogalmazott mosolyogva.
A holland és a magyar közeg közötti különbségről azt mondta: számára az egyik legszembetűnőbb, hogy Magyarországon és a határon túli magyar közösségekben erősebben él a hagyományokhoz való kötődés.
„Úgy látom, hogy itt az emberek büszkébbek a hazájukra, a hagyományaikra és a kultúrájukra. Hollandiában egyre nagyobb a keveredés, és ezzel együtt lassan eltűnnek bizonyos hagyományok. Ez egy kicsit szomorú” – mondta.
Gerardus Varga többnyire absztrakt expresszionista munkákat készít, de Debrőd környezete ismét a tájképfestészet felé húzza.
„Mostanában egyre inkább mozdulok a figuratívabb irányba. Lehet, hogy a következő alkalommal újra tájképet festek. Korábban már festettem itt a templomot és néhány házat is. A természet és maga a falu is nagyon inspiráló. Jó lenne ehhez visszatérni” – tette hozzá.
A Rovás nyári szabadegyetemi sorozata több helyszínen zajlik, Debrőd pedig évek óta fontos állomása ennek az alkotói közegnek. A program célja nemcsak az volt, hogy a résztvevők új műveket hozzanak létre, hanem az is, hogy különböző országokból, nyelvekből és kulturális háttérből érkező emberek találkozzanak egymással.
A debrődi program egyik fontos eleme volt, hogy a résztvevők nemcsak egymás munkáit ismerték meg, hanem a térséget is. A programban szerepelt kirándulás a Szent László-forráshoz, az Áji vízesésekhez, a Tornai várhoz, Jászóra, valamint a Szádelői-völgybe is. A művésztelep így nemcsak Debrődről, hanem az egész környék kulturális és természeti értékeiről is szólt.
A programban lengyel, magyar, szlovákiai, holland, tunéziai, szíriai, iraki, marokkói és más országból érkező alkotók is szerepeltek. A bemutatkozó esteken többek között Sarna Sarnina, Nika Paczkowska, Iza Kostiukow, Jolanta Kontek, Makray János, Timur Karim, Gerardus Varga, Lukács Péter, Barbara Hubert, Piotr Lewandowski, Nagy Edit, Szabó Detty, Góbi Rita, Ignácz Emese, Habib Bida, Lina Deeb, Fadi és Bradai Khalifa is helyet kapott.
A Debrődi Művésztelep külön figyelmet fordított a gyerekekre és a fiatalokra is. A program szerint több napon át tartottak kreatív foglalkozásokat gyerekeknek Tanay Mercedes vezetésével, valamint fiataloknak, középiskolásoknak Nagy Edit irányításával. Ez azért volt fontos, mert a tábor nem zárta el a művészetet a helyiektől: a fiatalabb korosztály is közvetlenül találkozhatott az alkotás folyamatával.
A művésztelep egyik legerősebb üzenete a mottóban is megjelent: „Értjük egymást.” Ez nemcsak nyelvi kérdés volt. A Debrődre érkező alkotók különböző országokból, különböző kulturális háttérből és különböző művészeti irányokból érkeztek, mégis ugyanabban a térben dolgoztak. A közös alkotás így párbeszéddé vált.
A tíznapos művésztelep a debrődi kultúrházban megtartott zárókiállítással ért véget. A résztvevők még egy utolsó közös estét töltöttek Debrődön, majd szerdán, a reggeli kávé után hazaindulnak.
A Debrődi Művésztelep csendesebb esemény, mint egy nagy fesztivál, de épp ez az ereje. Nem a tömegről szólt, hanem az alkotásról, a találkozásról és arról, hogy egy kis település néhány napra nemzetközi művészeti térképpé vált.
Fotó: pontma.sk